Az alkoholizmus komoly és gyakran rejtett probléma, még a fehérgalléros dolgozók körében is. Az alkoholprobléma sokkal több munkavállalót érinthet mint azt gondolnánk, sőt gyakran ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy az alkoholbetegség veszélye fenyegeti őket. Hiszen szorgalmasan dolgoznak, van egzisztenciájuk, és a felszínen úgy tűnhet: az életük teljesen stabil, mit számít az az 1-2 üveg ital minden nap?! Mitől tud alattomosan, megbújva jelen lenni az alkoholizmus irodai munkavállalói körökben, és miért bújnak az érintettek inkább a tagadás mögé? Mit tehet a munkáltató annak érdekében, hogy segítse munkavállalóit megszégyenítés nélkül?
Az alkoholproblémák elterjedtsége a fehér gallérosok körében
Amerikai kutatások szerint az alkoholizmus mind a fizikai, mind a szellemi munkát végzők körében jelen van, ám a fehérgalléros dolgozóknál gyakran rejtve marad. Egyes statisztikák szerint például a jogi területen dolgozók körében ötből egy embert érint, a menedzserek, cégvezetők körében 9 százalék, az egészségügyben 4 százalék az alkoholproblémával küzdők aránya, vagyis minden tizedik magasan képzett munkavállaló veszélyeztetett lehet. A fehérgallérosok esetében az alkoholfogyasztás gyakran „kulturált keretek” között zajlik, például üzleti ebédeken, csapatépítéseken vagy munkavégzés utáni közös ital mellett. Emiatt kevesebben veszik észre vagy ismerik be, ha gond van, pedig a rendszeres vagy túlzott alkoholfogyasztás komoly egészségügyi és munkahelyi és/vagy magánéleti problémákhoz vezethet, mint például teljesítményromlás, betegségek, vagy akár a karrier megrekedése.
A szégyen és tagadás dinamikája
Az érintettek gyakran nem gondolnak magukra alkoholbetegként, hiszen a fennálló egzisztenciájuk, szorgalmas munkavégzésük elfedi a problémát. A társadalmi stigma, a szégyenérzet és az attól való félelem, hogy elveszíthetik munkájukat vagy megítélésüket a kollégák körében, szintén gátolja a felismerést és a segítségkérést. Sokszor a munkahelyi kultúra is hozzájárul ahhoz, hogy az alkoholfogyasztást elfogadott vagy akár elvárt viselkedésként kezelik, különösen üzleti eseményeken vagy közös programokon. A skót University of Stirling felmérése szerint a dolgozók jelentős aránya (43%) érzi úgy, hogy túl nagy nyomás nehezedik rá, hogy munkatársakkal szocializálódjanak alkohol mellett, és több mint a felük (53%) szerint ennek csökkentése jót tenne a munkahelyi légkörnek.
Mit tehet a munkavállaló?
A munkahelyi támogatás és a nyílt kommunikáció kulcsfontosságú. A munkahelyek számos lépéssel segíthetik a problémával küzdőket, illetve támogathatják a megelőzést – például:
- Empatikus, ítéletmentes hozzáállás: a HR-nek és a vezetőknek fontos felismerni a függőség jeleit (gyakori hiányzás, teljesítményromlás, viselkedésváltozás), és bizalmas, segítő szándékú beszélgetést kezdeményezni.
- Világos alkoholpolitika: a szervezet szabályozása legyen egyértelmű, de támogató jellegű, hangsúlyozva a segítségnyújtás lehetőségét és a dolgozó jóllétét.
- Segítő szolgáltatások elérhetősége: munkáltatói támogatási programok, tanácsadás, anonim segélyvonalak, mentálhigiénés segítők biztosítása növeli a bizalmat és csökkenti a stigmatizációt.
- Jó példa mutatása: szervezett, alkoholmentes közösségi programok, biztatás az egészséges megküzdő-stratégiákra (pl. sport, mindfulness, kreatív tevékenységek), amelyek alternatívát adhatnak a stresszkezelésben.
- Tájékoztatás és edukáció: a rendszeres tréningek és segítő anyagok segíthetnek felismerni a problémát és lehetőséget adnak a korai közbeavatkozáshoz.
Az alkoholprobléma nem válogat: bármely szakmában és pozícióban előfordulhat, és gyakran a szorgalmas, sikeres, kifelé egészséges embereket is érinti. A dolgozók, vezetők felelőssége, hogy nyitott, támogató munkahelyi kultúrát építsenek, ahol a baj nem stigma, hanem közös feladat, a segítség pedig mindenkinek elérhető és elfogadott.