Egy ausztrál kutatás meglepő mintázatot tárt fel, miszerint az iváshoz kapcsolódó attitűd jellemzően családban tanult viselkedésforma és két fő életszakaszban gyakorolnak különösen nagy hatást a szülők a gyermekeikre.
Ha belegondolunk az első alkoholhoz kapcsolódó emlékeink sokkal korábbiak, mint a tényleges iváshoz kapcsolódóak, hiszen előbb láttuk a szüleinket – vagy felnőtteket – a környezetünkben inni, mint, hogy mi magunk elkezdtünk volna alkoholt fogyasztani. Gyerekként valószínűleg beleakartunk kóstolni az felnőttek italába, de ekkor jött az első tiltás: „nem, ebbe nem szabad!” Nagyon sokáig ez jellemezte a kapcsolatunkat az alkohollal, hogy „nem gyereknek való” „neked ez keserű”, miközben azt láttuk, hogy a felnőttek kedvtelve iszogatnak. Ezt követték a fiatal tinédzserkori első „nyalintások” és a felismerés, hogy a sör valóban keserű. De hogyan hatott és hat akár később is a szülőktől látott minta az alkoholfogyasztási szokásainkra? Erre keresték a választ ausztrál kutatók.
A Health Economics folyóiratban jelent meg a University of New South Wales kutatóinak cikke, akik több mint 20 éven át követték nyomon 6650 ausztrál fiatal és szüleik életét. A hosszú és részletes adatgyűjtés lehetővé tette, hogy a kutatók mindkét generáció viselkedését pontosan összehasonlítsák. Így ismerték fel, hogy
a szülők alkoholfogyasztási szokásai két időszakban is hatással vannak a gyermekeikre: először 15 és 17 éves kor között, majd, amikor a fiatalok maguk is szülővé váltak.
Az első szakasz a serdülőkor középső része nem meglepő, hiszen a fiatalok ilyenkor még otthon élnek, de már elkezdenek bulikba járni, és egyre inkább figyelni azt, hogyan viselkednek a felnőttek. Ebben az időszakban a nagyobb mennyiségben alkoholt fogyasztó szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel isznak többet, míg a visszafogottabban ivó szülők gyermekeire a mértékletesség volt jellemző. A késő tizenéves és korai húszas években ez a kapcsolat gyengül, mivel a kortársak, partnerek és munkatársak szerepe felértékelődik. Ennél meglepőbb viszont, hogy egy második jelentős időszakot is detektáltak a kutatók, amikor a fiatal felnőttek maguk is szülővé válnak. Úgy tűnik, hogy amikor kialakítják saját családi életüket, részben visszatérnek ahhoz az ivási mintához, amelyet gyermekkorukban, a családban láttak. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a korai években elsajátított „normák” hosszú időre beépülnek, majd később újra előtérbe kerülnek.
A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az alkoholfogyasztási minták nemzedékről nemzedékre többnyire azonos nemű családtagok között öröklődnek. A lányok inkább az anyák, a fiúk pedig az apák ivási szokásait tükrözik. Érdekes módon az anyák kisebb, de kimutatható hatást gyakorolnak a fiaikra is, míg az apák hatása a lányokra kevésbé egyértelmű. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a mindennapi családi rutinok és szabályok alakításában gyakran az anyák szerepe a meghatározóbb. A hosszú távú követés miatt azt is kimutatták, hogy az alkoholfogyasztási szokások meglepően stabilak. A fiatal felnőttkorban kialakult ivási minták évtizedeken át fennmaradnak.
A kutatás üzenete a szülők számára nem az, hogy soha ne igyanak a gyermekeik előtt, hanem az, hogy tudatosítsák: bizonyos életszakaszokban viselkedésük különösen nagy hatással lehet. A döntéshozók számára a tanulmány pedig arra mutat rá, hogy az iskolai programoknak érdemes mind a szülőket, mind a fiatalokat megszólítaniuk.