Magyarországon és a kelet-európai régió több országában a fiatalok már kamaszkoruk elején találkozhatnak az alkohollal. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok egyes közegeiben viszont a nagy bulik, az egyetemi összejövetelek és az önálló alkoholfogyasztás időszaka későbbre tolódhat. Mi áll a különbség mögött, és hogyan válik az ivás a társas beilleszkedés eszközévé?
Képzeljünk el két fiatalt. Az egyik Magyarországon nő fel, és már a középiskolai házibulikban, születésnapokon vagy fesztiválokon is jó eséllyel találkozik a nagy mennyiségű alkoholfogyasztással. A másik az Egyesült Államokban él, ahol az alkoholtartalmú italok vásárlásának alsó korhatára 21 év. Nála az egyetemi évek elején kezdődhet az az időszak, amikor a bulizás és az alkoholfogyasztás szorosabban összekapcsolódik.
Ez természetesen nem minden fiatal története, de jól szemlélteti, hogy az alkoholhoz való viszonyt nemcsak az egyéni döntések, hanem a társadalmi környezet és a szabályozás is alakítja.
Magyarországon korán kezdődik az ismerkedés
Az európai ESPAD 2024-es kutatása szerint a 15–16 éves diákok 33 százaléka legkésőbb 13 évesen már fogyasztott alkoholt. Grúziában ez az arány 64, Moldovában 49 százalék volt, míg Izlandon 12, Norvégiában pedig 14 százalék. Magyarországon az ebben a korosztályban megkérdezettek 91 százaléka életében legalább egyszer már ivott alkoholt. A korai alkoholfogyasztás tehát a régió több országában komoly probléma, de az adatokból az is látszik, hogy Európa nem osztható egyszerűen „ivó keletre” és „tartózkodó nyugatra”: Dániában például szintén 90 százalékos volt az alkoholt már kipróbálók aránya a 15-16 évesek között.
A különbség inkább abban ragadható meg, mikor és milyen körülmények között válik az ivás a társas élet részévé. Az Egyesült Államokban a 21 éves korhatár későbbre tolhatja a legális alkoholfogyasztás kezdetét, miközben Európa számos országában már a középiskolás években könnyebben hozzáférhető az alkohol. A szabályozás önmagában persze nem magyaráz meg mindent: az otthoni minták, a baráti társaság és a helyi szokások ugyanúgy számítanak.
Nemcsak inni, hanem együtt inni
A fiatalok alkoholfogyasztását gyakran a kíváncsiság és a kockázatkeresés indítja el, de a folytatásban a társas elvárások is fontos szerepet kapnak. Ha a baráti körben a buli egyet jelent az ivással, könnyen kialakulhat az érzés, hogy alkohol nélkül valaki kimarad a közös élményből.
A közép- és délkelet-európai környezetben az alkohol családi ünnepeken, esküvőkön és más közösségi eseményeken is természetes jelenlévő lehet. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy mindenki túl sokat iszik, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok már korán megszokott társas kellékként tekintsenek rá. A Balkán országai között is jelentős különbségek vannak: a 2024-es felmérésben például a korai alkoholfogyasztás és a nagyivás mutatói sem alakultak egységesen.
A közösségi média erre még ráerősíthet. A bulikról készült videók, vagy az olyan tartalmak, mint a fesztiválfotók és az italozást humoros kalandként bemutató képek azt sugallhatják, hogy az alkohol a felszabadultság és a gondtalan fiatalság része.
Mikor érdemes megállni?
Az első ital és a rendszeres nagyivás között fontos különbség van. A veszélyt nem pusztán az jelenti, hogy valaki fiatalon próbálja ki az alkoholt, hanem az is, ha a lerészegedés válik a szórakozás mércéjévé, vagy az ivás a stressz és a szorongás kezelésének eszköze lesz.
Bár az alkoholfogyasztáshoz való viszonyt országonként eltérő szabályok, szokások és társadalmi normák alakítják, a legfontosabb kérdés mindenhol ugyanaz: ki hozza meg a döntést? A kíváncsiság természetes, a közösséghez tartozás igénye pedig mindannyiunkban ott van. De, amikor az ivás már nem választásnak, hanem elvárásnak tűnik, érdemes egy pillanatra megállni. Nem kell inni ahhoz, hogy valaki a közösség része legyen, és nem kell bizonyítani semmit azzal sem, hogy meddig bírja. Végső soron nem az számít, mit tartunk a kezünkben a buliban, hanem hogy közben meg tudjuk-e őrizni a saját döntéseink feletti kontrollt.