Mire gondolunk elsőre, ha azt halljuk: alkoholista? Általában egy olyan személy jut eszünkbe, aki önmagára keveset ad, züllött életet él, és talán még nincstelen is. Ugyanakkor ez korántsem fedi le a teljes igazságot. Sőt, kifejezetten sztereotipikus és hibás kép. Létezik ugyanis egy csoport, akik életük valamennyi területén megállják a helyüket (sőt, akár kiemelkedően sikeresek is lehetnek), viszont nap végi feszültségoldásként rendszeresen választják a szeszes italokat: ők a funkcionális alkoholisták. Miért veszélyes, ha az alkoholtól várja valaki a stressz enyhülését? Mit neveznek az ivás szürke zónájának, és kik tartoznak bele? És mit tehetünk, ha kezd kicsúszni a kezeink közül a kontroll?
Kik a funkcionális alkoholisták?
Először is tisztázzuk, hogy kiket is takar ez a kifejezés! A köznyelv funkcionális alkoholistának nevezi azokat a személyeket, akik alkoholfüggők, ugyanakkor mindennapi működésüket tekintve teljesértékű tagjai a társadalomnak. Fontos leszögezni, hogy ez a megnevezés nem számít hivatalos orvosi kifejezésnek vagy diagnózisnak.
A funkcionális alkoholisták ránézésre fizikailag és lelkileg is kiegyensúlyozottnak tűnnek. A stabil anyagi háttér, a jó munkahely és a családi idill mögött ugyanakkor megbújik a folyamatos sóvárgás az alkohol iránt, illetve a többszöri (sikertelen) leszokási kísérletek. Mivel jelenleg jól funkcionálnak (jelenleg, mert nem lehet tudni, hogy meddig marad ez így), az ivás ritkán okoz problémát a munkahelyükön és egyéb kötelezettségeik elvégzésében (napi teendők a háztartásban és családban). Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete meghatározása szerint a funkcionális alkoholizmusban szenvedők leggyakrabban magas beosztásban dolgozó családos férfiak vagy nők. A nőknek sokszor egyszerre kell helytállni a munkájukban és a háztartásban, amely nagy nyomást helyezhet rájuk. Így a gőz kiengedésére elfogyasztott egy-két ital gyakran több is lesz, akár egy egész üveg, és ez az elfogyasztott mennyiség könnyen válhat egyre rendszeresebbé.
Eddig, és ne tovább
A tudomány különböző skálán határozza meg az alkoholbetegség szintjét a nők és a férfiak esetében. Tény, hogy a nőknél általában már kevesebb pohár ital is megteszi a hatását. Éppen emiatt esetükben hamarabb szükség lehet a külső segítségre. Ugyanakkor a férfiak tekintetében is jóval alacsonyabban kell meghúzni a határt, mint azt gondolnánk. A meghatározások szerint nőknél heti minimum 8 pohár (1 pohár = 1,5 dl), férfiaknál heti minimum 15 pohár szeszes ital elfogyasztása számíthat problémának. Mivel ezek csak irányadó mennyiségek, egyes egészségügyi szakemberek inkább azt vizsgálják, mikortól jelentkeznek az egyén életében az alkohol negatív hatásai – például munkahelyen, családban, társas kapcsolatokban és/vagy az egészségügyi állapotban.
A szürke zóna
Az ivás szürke zónájába az alkoholfogyasztók nagyjából 90 %-a tartozik. Mivel a zóna ennyire széles spektrumon mozog, nincsen egy általánosan elfogadott határ vagy megoldás, ami mindenkire érvényes. Jolene Park alkoholspecialista egészségpszichológus a következőképpen fogalmazza meg az alkoholfogyasztás szürke zónáját:
„A szürke zóna a két véglet közötti tér. A szürke zónába tartozók esetében gyakran nincsen külső következménye az alkoholfogyasztásnak, ám vannak saját magukban felmerülő kérdések. Ez az a pont, amikor felmerül a belső igény a tudásra, amikor először figyel igazán az ember. Nem csak a mikor és a mennyit számít, hanem a hogyan és a miért is.”
A két véglet a súlyos függőséget, illetve a teljes absztinenciát vagy legfeljebb évi egy-két italt jelenti a pszichológus értelmezésében. A funkcionális alkoholizmus is a szürke zónába sorolható egészen addig a pontig, amíg valóban nem hat ki a mindennapi teljesítőképességre.
Mikor van már komoly gond? Hogyan segíthetünk?
A funkcionális alkoholisták tökéletesen képesek leplezni a problémáikat, látszólag mindent kézben tartanak. Olyan mélyreható a tagadásuk, hogy emiatt gyakran csak sokkal később, mikor már kicsúszott a kezükből a kontroll, akkor kapnak – vagy kérnek – segítséget.
A funkcionális alkoholisták gyakran annyi alkoholt fogyasztanak, mint az alkoholbetegek. Azonban nem mutatják a „szokványos részegség” külső tüneteit. Ennek az az oka, hogy szervezetük olyan mértékben tolerálja már az alkoholt, hogy sokkal többet kell fogyasztaniuk ahhoz, hogy érezzék annak hatását (beleértve a másnaposságot is). Következésképpen egyre nagyobb mennyiséget kell elfogyasztaniuk ahhoz, hogy ugyanazt a stresszoldónak tűnő hatást tapasztalják, mint korábban.
Az alkoholtolerancia kialakulása fokozott veszélyt jelent a funkcionális alkoholistákra nézve. Az egyre nagyobb mennyiségű szeszes ital előbb vagy utóbb alkoholfüggőséghez, alkohol okozta szervkárosodáshoz és/vagy kognitív zavarhoz is vezethet. Nem is beszélve az egyre gyorsabban jelentkező, egyre intenzívebb elvonási tünetek megjelenéséről. Ilyen tünet lehet például a szorongás, depresszió, alvászavar, ingerlékenység, vagy az izzadás és remegés.
Amennyiben felmerül a gyanú, hogy funkcionális alkoholizmust tapasztalunk a környezetünkben vagy saját magunkon, nagyon fontos, hogy ne várjuk meg, hogy a probléma klinikai értelemben is betegségbe forduljon át.
Azzal is ösztönözhetjük az időben történő segítségkérést, hogy a kommunikációnkat – vagy akár saját belső párbeszédünket – megváltoztatjuk és azt hangsúlyozzuk, hogy nincs ok szégyenkezésre emiatt, de fontos cselekedni. Nem jó megvárni azt a szintet, amíg valakire azt mondhatjuk, hogy szenvedélybeteg, alkoholista – ha érzékeljük a jeleket, jobb mielőbb megpróbálni rávilágítani a helyzetre, a veszélyre, így is segíteni az illetőt, hogy problémáinak gyökereit felkutassa önmagában.
Forrás:
https://www.verywellmind.com/what-is-a-functional-alcoholic-67879#citation-8
https://marieclaire.hu/eletmod/2021/12/05/alkohol-szurke-zona-fuggoseg/
