Mindenkinél máshol kezdődhetnek az alkoholproblémák
Nincs általánosan érvényes határa annak, hogy mikortól válhat aggályossá az italozás. Vannak ugyan nemzetközi ajánlások, iránymutató mértékegységek és határértékek a napi/heti fogyasztásra vonatkozóan, de alapvetőan mindenkinek az egyéni mentális, fizikai és egészségügyi állapotától függ az, hogy hol kell meghúznia a mértéket. Ebben a kérdésben ráadásul az italozás oka is számít, ami nagyon eltérő lehet az ünnepléstől egészen a lelki problémák tompításáig – ennek megfelelően pedig az ivás rendszeressége, mértéke és következményei is nagyban változhatnak.
Kockázatosnak nevezhető az ajánlott mennyiségeket meghaladó alkoholfogyasztás. Ha valakinek nehezére esik ezt csökkenteni, ott egyértelműen problémás ivási szokásokról beszélhetünk. Ha viszont valaki fogyasztása az irányadó határokon belül marad, az sem jelenti, hogy szükségszerűen problémamentes ennek a szervezetére gyakorolt hatása.
Miért nem jelentheti minden esetben az alkoholfogyasztás kapcsán javasolt határérték betartása a kockázatok elkerülését?
Egyénileg nagyon eltérő, kire hogyan hat ugyanaz az (akár mértékletes) alkoholmennyiség. Egységnyi adag máshogy hat nemcsak a szervek működésére, a mozgáskoordinációra, a reakcióidőre, de egyéni érzékenység függvényében kihathat az alvásmintára, a testsúly ingadozására is, illetve interferálhat a gyógyszerszedéssel.
A fizikális hatások mellett ráadásul nem elhanyagolhatóak a mentális állapotot érintő és a társas életre vonatkozó potenciális következmények sem. Ide tartozik az agresszió, a szorongásra/depresszióra való hajlam és a közlekedési balesetek esetszámának megemelkedése.
Az alkoholfogyasztással kapcsolatos vizsgálatok, felmérések és tudományos alapon javasolt mennyiségi határértékek és irányelvek köre esetenként összezavaró lehet: van, hogy a teljes körű áttekintés helyett csak egyetlen szerv működésére gyakorolt hatást emelik csak ki[1], vagy országonként más-más ajánlott értékeket hoznak, különböző források pedig időnként akár egymásnak ellentmondó eredményeket közölnek.
Mindez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen ki kell iktatnunk az életünkből, csak arra int, hogy a saját állapotunkat vegyünk minden esetben figyelembe, abból induljunk ki, amikor az alkoholfogyasztási szokásainkat vizsgáljuk. Emellett érdemes azt is átgondolnunk, hogy milyen hozzáadott értéket nyújt az alkohol számunkra, mikor és milyen szerepet játszik az életünkben.
Erre egy könnyen alkalmazható módszer az úgynevezett ítélkezésmentes kíváncsiság. Ennek lényege, hogy mielőtt a pohár után nyúlnánk, tárgyilagosan igyekszünk megválaszolni magunknak az alábbi kérdéseket, társuló kritika vagy önmagunk viselkedésének címkézése nélkül:
Miért akarok most alkoholt inni?
Hogyan érzem magam fizikailag és lelkileg?
Mennyit akarok inni?
Mennyit ittam valójában?
Hogyan érzem magam, miután alkoholt fogyasztottam?
Fel is jegyezhetjük ezeket a válaszokat, és pár hét alatt akár kirajzolódhat egy mintázat a fogyasztási szokásainkról, ennek ránk gyakorolt különféle hatásairól és határairól. Épp ezért alkalmas ez a módszer arra is, hogy segítsen rávilágítani az egyéni tűrőképességünkre – milyen italfajtából milyen mennyiség esik még jól, mennyi ital nem okoz problémát.
Mivel sok és egyéni tényező alakítja, hogy ugyanaz a pohár ital hogyan hat egyik vagy másik emberre, ezért fölösleges másokhoz hasonlítani az alkoholfogyasztási szokásainkat. Mindenki magának kell felmérnie a a lehetséges kockázatokat. Saját határainak ismerete és a felelős fogyasztásról való döntés mindig a saját kezünkben van.
Források:
https://mdosz.hu/hun/wp-content/uploads/2016/03/ta_hirlevel_2008_12.pdf
https://divany.hu/lajfhekk/mennyi-alkoholt-lehet-inni/
[1] Mayo Clinic Proceedings, cikk a túlzott alkoholfogyasztás szívre gyakorolt káros hatásairól: https://www.mayoclinicproceedings.org/article/S0025-6196(13)01002-1/fulltext
