Az alkoholizmus nehezen körülhatárolható betegség. Megállapítani azt, hogy valakinek komoly problémája van az alkohollal, vagy sem, teljes őszinteséget követel az illetőtől. A problémás ivás kritériumain végig haladva, illetve a genetikai lehetőségeket felmérve azonban nem lehetetlen feladat.
Mennyi az elég?
Volt egy hatalmas pálmám. A nappali dísze. Hónapokon keresztül, heti rendszerességgel öntöztem, gondolván, hogy mindezt megfelelően, kockázat nélkül végzem. Majd fél év után lassan, de egymás után megállíthatatlanul elkezdtek a levelek zsugorodni, kiszáradni. Kiderült, túlöntöztem a növényt. Bár jelezte volna valaki, hogy mire figyeljek, mik az apró jelek, amelyek a negatív változás felé mutatnak… Még mindig a nappali legélénkebb pontja lehetne. A mértékletesség és a tudatos odafigyelés kulcsfontosságú lehet egészségünk szempontjából.
Igaz ez az alkoholfogyasztásra is, amely észrevétlenül fordulhat át függőségbe. Azt meghatározni azonban, hogy hol van az a határvonal, amit átlépve már függőségről, alkoholizmusról beszélünk, igen komplex faladat. Nincsenek mindenkire ráhúzható sémák. Például ahhoz is, hogy mondjuk kalóriadeficit segítségével elkezdjünk kilókat ledobni, mindenkinek más és más testalkati, táplálkozási és jellembeli különbségeket kell figyelembe vennie. Emellett fontos tényező az is, hogy az alkoholizmus kockázatának több mint 50 százaléka örökölhető. A depresszív hajlam és a mentális betegségek szintén növelhetik a függőség kockázatát.
Kulcsszavak: mikor és mennyit
A képzeletbeli határvonal meghatározásához vannak azért támpontok. Az eddigi kutatások alapján a mércéül szolgáló mennyiség, amiből kiindulhatunk: egy alkoholos ital egy, 3,5 decis sörnek, 1,5 deci pohár bornak vagy 0,45 deci desztillált szesznek (röviditalok) felel meg. Komolyabban a következő esetekben érdemes elgondolkodnunk:
- hetente 7 italt fogyasztunk el, vagy alkalmanként több mint 3-at (nők esetében)
- hetente 14 italt elfogyasztunk, vagy alkalmanként több mint 4-et (férfiak esetében)
- hetente több mint 7 italt iszunk vagy alkalmanként több mint 3-at (férfiak és nők esetében, akik elmúltak 65 évesek)
Önvizsgálat
Vegyünk egy tollat és egy papírt, majd a következő állításokra – saját magunkra, vagy a környezetünkben élő alkoholfüggőnek vélt személyre vonatkoztatva – igazzal vagy hamissal válaszoljunk, majd vizsgáljuk meg az eredményt. A válaszadás őszinteséget kíván.
- Egy hétre vagy hosszabb időre megpróbáltuk abbahagyni az ivást, de mindig csak pár napig bírtuk alkohol nélkül.
- Ha egyszer elkezdünk inni, nincs leállás.
- Előfordult már, hogy felmerült bennünk a felismerés, hogy abba kellene hagynunk az ivást.
- Az ivás kihat a teljesítő képességünkre mind a munkahelyen, mind otthon.
- Lelkiismeretfurdalást szül, bűnösnek érezzük magunkat, miután ittunk.
- Tükröt állítanak elénk: a környezetünkben már mások is felfigyeltek a problémánkra és szembesítettek is azzal.
- Ez a szembesítés frusztrál és bosszant minket.
- Miután az esti ivászat elvette az energiánkat, a másnapot szintén egy itallal kezdjük, hátha az majd visszahozza.
- Balesetet, sérülést okozunk másoknak vagy magunkat alkoholfogyasztást követően.
- Titkoljuk, hogy iszunk.
- Romlik a memóriánk, emlékezetkieséseink vannak.
- Felismerjük (szerencsére), hogy ittasan már képtelenek vagyunk az autóvezetésre.
- Remeg a kezünk.
- Alkoholfogyasztásunk a társas kapcsolatainkat is befolyásolja, negatív irányba.
Ha a fenti állításokon végig haladtál és számos pontban is „igaz” választ kaptál, ajánlott orvossal konzultálni. Az alkoholfüggőség meghatározására kizárólag szakember képes, a felismerés azonban az érintettre vár.
Az alkoholfogyasztás akkor csaphat át önmagunkra káros tevékenységbe, ha a mértékletesség fogalma ismeretlenné válik számunkra. Ha egyre többször gondolunk az alkoholra, ha megtévesztő módon pozitív érzetet társítunk hozzá lassan és fokozatosan átveheti az irányítást gondolataink, egészségünk felett. Ne feledd fontos az ésszel ivás, a tudatos és mértékletes fogyasztás!
