Rövidebb vagy hosszabb ideig tartó nehéz időszakok minden párkapcsolat természetes velejárói. Azonban, ha évekre nyúló, tartós állapotról beszélünk, ahol az egyik fél súlyos függőségben szenved – például az alkohol miatt – és ezt az állapotot mindkét fél elfogadja, akkor társfüggő kapcsolatról beszélünk.
Hogyan lehet egy ilyen helyzetből kilépni, mit tehet az alkoholfüggő és mi múlik a környezeten?
A függő társkapcsolatokat – és a párválasztást általában – a „zsák a foltját” elv működteti: a másikban az lesz vonzó, ami önmagunkban nincs meg, és fordítva (ő kifelé határozott, erős-én nehezen képviselem magam; ő gyámolításra szorul – én szívesen gondoskodok). Egy tartósan szenvedélybeteg helyzet esetében azonban ebből könnyen kialakulhat egy alá-fölérendelt, nem önálló, kölcsönösen függő szerep. Az addikcióval rendelkező az adott szertől, és közvetve környezetétől is függ. A társ pedig ilyen helyzetben gyakran ugyanolyan függőségben szenved, mint az alkoholista, csak ezesetben a „szer” nem az ital, hanem maga a „szerhasználó”, vagyis a partner, aki gyógyultan már nem töltené be a társfüggőnek szükséges „drogot”, például nem szorul oltalomra, segítségre.
Ha egyik fél sem változtat (a függő nem hagy fel, a társ nem hagy el), azaz a fejlődés nem indul el egyik félben sem, akkor egyik fél sem fejleszti ki azokat a képességeket és készségeket, amikkel a másik már eleve rendelkezik. Így az áldatlan helyzet nem csak tartós maradhat, hanem egyre rosszabbra fordulhat: a két személyiség külön-külön, és a kapcsolat is egyre jobban leépülhet.
Egy súlyos – például az alkoholtól – függő ember általában akkor tér a gyógyulás útjára, ha a beismerés és egy kemény elhatározás után rehabilitációba kezd, ahol képes megtanulni az alkohol nélküli teljes értékű életet. Gyakori azonban, hogy a párja ezzel szemben a legtöbbször nem változtat, hiszen „nem én iszom”. A hozzátartozók gyakran elvárják a változást a szerhasználótól, ám maguktól semmit.
A függést okozó szertől való távol maradás, biztos alapot ad a tovább lépéshez. A mentesség azonban csak az első lépés (bár kétség kívül az egyik legfontosabb), az új rendszert alapjaitól, sokszor téglánként lehet szükséges újraépíteni, élethosszig tartó önfejlesztéssel és tanulással.
Fontos kiemelni azt is, hogy itt a problémák jelentős része nem a függést okozó szer hatására keletkezik, korábban is fennállhatott: a rehabilitáció folyamatával együtt az ember ilyenkor egy önismereti, önfejlesztési és feldolgozási munkát is végez, amit sokkal korábban el kellett volna kezdeni, a függőségtől függetlenül is.
Ebben a folyamatban kulcsszerep jut a korábbi függő társának, családjának is.
A tartós együttélés egyik kulcsa éppen az, hogy a partnerek közel azonos fejlettségi szinten legyenek. Ha az egyik fél elkezd pozitív, vagy negatív irányba változni, az vonzza magával a másikat is, ha pedig nem, akkor előbb-utóbb útjaik elválhatnak.
Ha a párkapcsolatban az alkoholista a változás útjára lép, úgy a párjának is fontos követnie, hogy együtt építhessék új alapokra a kapcsolatukat, új feltételekkel és szerepkörökkel egy egészségesebb, teljesebb közös jövő reményében.
Ha támogatásra van szükséged, ne félj tanácsot kérni! Mára már számos, nem csak alkoholproblémákkal küzdő, hanem a függők családi környezetét segítő támogató szervezet is létezik, amelyek megtalálhatók az interneten is.
