Magyarországon az alkoholfogyasztás és az azt kísérő gasztrokulturális szokások jelentős változásokon mentek keresztül az 1900-as évektől napjainkig. A 20. század elején az alkohol már szerves része volt a magyar lakosság mindennapjainak. Idővel a történelmi és társadalmi változások következtében a fogyasztási szokások lassan átalakultak.
Mi volt az a borváros? Háború alatt milyen kényszerű és meglepő nyersanyagokból készültek italok?Mikor és hogyan szabályozták törvényileg az italozást? A 19. század végétől napjainkig tartó időszak főbb alkoholtörténeti fordulópontjait és az italfogyasztás körülményeiben felfedezhető különbségeket tekintjük át ebben a cikkben.
A korai 1900-as évek alkoholfogyasztási szokásainak megértéséhez érdemes ránéznünk az évszázad előszobájának tekinthető, megelőző évtizedek gasztrokulturális színterére. Ma is működő, neves sörgyárat és likőrgyártó céget alapítottak ekkor a fővárosban, sőt a mai Tabán területén borváros működött: a Budai-hegységben és a Pilisben szőlőt termelő svábok itt árulták a maguk által készített borokat. Krúdy Gyula kedvelt helyei voltak az itteni kocsmák, melyek számos novelláját ihlették.
A 20. század elejére az alkohol széles körben elterjedtté és elfogadottá vált a magyar társadalomban. Az asztali bor alapvető részét képezte a napi étkezéseknek, sokan házilag készítették saját változatukat. A pálinkaszintén népszerűnek számított ekkor, és itt is megjelent az otthoni előállítási forma. Az alkoholhoz kapcsolódó ünnepek és események szerves elemét alkották a magyar gasztrokultúrának. Ugyanakkor a mértéktelen szeszfogyasztás olyannyira aggasztotta a közvélemény egy részét, hogy 1901-ben megalakult az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület – feltételezhetően ennek egyik oka volt a nők és gyermekek védelme az alkoholos befolyásoltság alatt agresszivitásra hajlamos italozóktól.
Az első és a második világháború viszont súlyos gazdasági és társadalmi változásokat hozott Magyarországon. Az alkoholfogyasztás visszaesett (a besorozott katonák számára tiltott is volt), az élelmiszerhiány következtében pedig korlátozottabbá vált az otthoni szeszkészítés. Viszont nemcsak ez hatott rá: az 1921-ben született szesztörvény kimondta, hogy bár az alkoholfogyasztás továbbra is legális, az otthoni párlatkészítés tiltott tevékenység. A 40-es évek háborús válságában az elhivatott szeszfőzők szokatlan, ám olcsón elérhető alapanyagokkal való kísérletezésre kényszerültek, ezért készültek ekkortájt sörök lóbabból, cikóriából, muharból és cirokból is – kifejezetten rossz minőségben. Összességében a világégés okozta korlátozott gazdasági lehetőségek miatt az emberek kevesebbet tudtak költeni az italra. A háborút követő szovjet megszállás időszakában az alkoholhoz való hozzáférés is nehezebbé vált, illetve a kiépülő szocializmus és a magánüzemek összeegyeztethetetlensége miatt megkezdődött a főzdék államosítása.
Az 1950-es évektől kezdve az alkoholfogyasztás a kommunista rezsim idején szigorú szabályok alá került. Az állami tulajdonú pálinkafőzdék és bortermelők uralták a piacot, a választék erősen korlátozott volt. Az állam ellenőrizte az italok minőségét és mennyiségét, a saját termelési és elosztási prioritásai követése mellett. Az alkohol ára az évek során emelkedett, ami szintén hatással volt a fogyasztási szokásokra. Nem kevésbé az az 1958-as rendelet, amely megszabta, hogy alkoholt csak délelőtt 10 óra után mérhettek a kocsmákban, vendéglőkben. Erre azért volt szükség, hogy az italozáshoz szokott munkások ne részegedjenek le már délre. Az, hogy ez a törvény megszületett, sokat elárul a magyar többségi társadalom akkori közállapotairól.
1960-ra fordulat állt be a legnépszerűbb italtípusok sorrendjében, mikor az addigi uralkodó bort megelőzte a sörfogyasztás mértéke. A 60-as évek szocializmusában külföldi italok nem voltak elérhetőek Magyarországon – a forgalmazott söröket mind belföldön is gyártották. A hagyományos üveges csomagoláshoz képest újdonságnak számított viszont, hogy ekkor lehetséges volt elvitelre csapoltatni az italt, kancsókba vagy csatos üvegekbe töltve.
Az 1970-es években vált a törvény szemében is önálló közlekedési szabálysértéssé az ittas vezetés: 1978-ban került be a büntető törvénykönyvbe, előtte a foglalkozásból elkövetett veszélyeztetéshez tartozott.
1949-1989 között szigorúan vették a köztéren történő italozást, főként a délelőtti órákban – alapvetően tilos volt ez a tevékenység, kivétel a kocsmák kerthelyiségeiben. Az utcán délelőtt szeszt fogyasztókat a rendészeti szervek ún. krónikus munkakerülőkként előállíthatták.
Az 1980-as években, a kommunista rezsim felbomlása előtt továbbra is emelkedett az egy főre jutó sörfogyasztás, ám gyökeres változásnak indulhatott az alkoholfogyasztás kultúrája az importált italok megjelenésével. A keleti blokk szeszesitalai után immár a nyugati világ márkái is elérhetővé váltak; ez utóbbiakért addig vagy valutaboltba kellett menni és dollárért beszerezni, vagy utazni egészen Jugoszláviáig. Az éttermek és kávézók kínálata is sokszínűbb lett, és megjelentek a külföldi ételeket és italokat is felszolgáló helyek.
Az 1990-es években a gazdasági liberalizáció és a szabad piacgazdaság bevezetése újabb változásokat hozott az alkoholfogyasztási szokásokban. Az importált termékek választéka bővült, és megjelentek a külföldi márkák és italspecialitások is. A gasztronómiai trendek átalakulásának középpontjába került a különböző nemzetek konyháinak népszerűsége. Az új éttermek, bárok és kávézók egyre sokszínűbb menüt kínáltak a fogyasztóknak.
A 21. század elején az alkoholfogyasztás kultúrája tovább változott. Az egészségtudatos életmód terjedése miatt manapság egyre többen választják az alkoholmentes alternatívákat. Az éttermek és bárok pedig egyre inkább specializálódnak a minőségi borokra, kézműves sörökre és egyéb prémium italokra. Akár alkoholos, akár mentes verziót részesít valaki előnyben, a jelenlegi, mennyiség helyett minőséget előnyben részesítő trendek is alátámasztják a mértékletes, felelősségteljes italozás térnyerését.
—
Forrás:
https://24.hu/belfold/2022/03/27/pertuivas-detoxikalo-alkohol-fortepan/#
https://qubit.hu/2023/04/04/alkoholizmus-magyarorszag-vilagelso
