Hogyan lehetséges, hogy az alkohol több ezer éve jelen van az ember életében, mégsem tudja mindenki mértékkel és meggondoltan fogyasztani? Egyáltalán miért marad meg az evolúció során olyan tényező az emberi életben, amely veszélyforrás lehet a XXI. század modern világában is? Lehetséges, hogy az alkohollal összefüggő evolúciós elméletek tévesek és mindaz, amit tudni véltünk csupán fals megközelítések összessége?
Edward Slingerland, a Brit Columbia-i Egyetem professzora számos tudományos területen tevékenykedik (sinológusként, filozófusként és vallástörténészként is számontartják), csak úgy mint a kognitív nyelvészet és az emberiség történetének más kutatási irányzataiban. Utóbbihoz kapcsolódva az alkohol és az ember ősi kapcsolatát vizsgálta, melyről könyvet is írt Drunk: How We Sipped, Danced, And Stumbled Our Way To Civilization címmel.
Új cikksorozatunkban ennek a kutatásnak a legérdekesebb információiból válogatunk.
Slingerland 2022-ben bemutatott könyvéből és a turné során tartott előadásaiból kiderült, hogy azok a népszerű evolúciós elméletek, amelyek az alkohol és az ember közös múltját próbálják megmagyarázni, valószínűleg hamisnak mondhatóak. Az egyik ilyen elmélet szerint az emberi szervezet azért tanulta meg kezelni, esetenként egyenesen kívánni az alkoholt, mert az erjesztett termésekből előállított italokat fogyasztva akkor is folyadékhoz lehetett jutni, amikor a víz szennyezett volt. Egy másik elmélet szerint az alkohol fogyasztása, adaptálása egy klasszikus agyeltérítésnek (brain hijack) műveletnek volt tekinthető, azaz az emberi agy jutalmazási rendszerét megtanulta az ember kijátszani azzal, hogy azt etanol fogyasztásával aktiválja.
Slingerland szerint azonban ezeknek az elméleteknek egyike sem elég erős ahhoz, hogy az embernek az evolúció során fennmaradt és máig kihívást jelentő túlzott alkoholfogyasztásra való hajlamát megmagyarázza. Ez a haljam ugyanis túl régóta van jelen, ráadásul igen veszélyes is, így furcsa, hogy az emberi szervezet több ezer éve miért nem tudott alkalmazkodni és „kitalálni” valamit, amivel küzdhet ellene.
Nem félünk az alkoholtól – vagy mégis?
Bármennyire is azt gondolnánk, hogy az alkoholizmus veszélyének felismerése új keletű, modernizáció okozta jelenség, tévedünk. Ugyanis már Egyiptomból vagy Kínából is vannak olyan nyilvántartott első írásos emlékek, amelyek az alkoholizmus és az abból fakadó társadalmi káosz veszélyeire hívják fel a figyelmet. A figyelem tehát már az ősi társadalmakban és kultúrákban is megjelent, olyannyira, hogy az ősi Sumerben már magának a királynak kellett megszabnia, legfeljebb mennyi gabonát lehet sörkészítésre fordítani, hogy biztosan elegendő maradjon a gabonából ételnek is – a gabonatermés felét így is a sörfőzők használták fel.
Pohárban a bizalom?
Társas lények vagyunk, létünk egyik különleges jellemzője, hogy közösségeinkben csak akkor boldogulhatunk, ha megtanulunk bízni is a másikban, a többiekben. A kölcsönös bizalom szükséges feltétele ugyanis közösségi létünknek, amelyhez legtöbbször idő szükséges, és amelynek formális kifejezésére számos szokás kialakult már a történelem során. Slingerland úgy találta, hogy van párhuzam a kézfogás és a közös italozás között, ugyanis ahogy a kézfogás régen azt hivatott jelezni (akár a diplomáciai, az üzleti vagy egyszerűen a társasági életben is), hogy egyik félnél sincs fegyver, úgy a közös italozás is egyfajta bizalmi fokmérője társasági, közösségi életünknek, mivel ezzel tudatjuk a másik féllel, hogy kikapcsoljuk prefrontális kérgünket, vagyis nem a stratégiákon és a taktikázáson lesz a hangsúly a közösségi élet során, hanem azon, hogy közös nevezőre jussunk együtt töltött időnk során – állítja Slingerland elméletében.
Kábulat = társas kapcsolatok szükséglete?
Azt az érdekes elméletet is egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a bódultságra való hajlam és vágy vezetett el oda, hogy az emberek letelepedjenek és agrárközösségeket alkossanak. Pedig egészen sokáig ezt leginkább fordítva képzelték el: az emberek megtanultak növényeket termeszteni, és közben véletlenül megerjesztettek valamit. A mezőgazdaság kezdetét napjainkban nagyjából 12 ezer évvel ezelőttre becsülik, de a mai Izrael területén már 13 ezer éves sörkészítésre utaló nyomokat is találtak. A legismertebb indirekt bizonyítékot a nagyjából 25 ezer éves, lausseli vénusz nevű dombormű jelenti, amelyen a nőalak egy ivókürtöt tart a kezében – márpedig ebből vélhetően nem vizet ittak őseink.
Slingerland azt mondja, kevés olyan kultúra van számontartva a Földön, ahol nem jelenik meg az alkohol, de mindenhol van valami, ami az alkoholt helyettesíti. Ezeknek történelmi funkciója minden esetben megegyezik az alkoholéval, vagyis bizonyos rituálék mellett a diplomáciai, az üzleti és a társas kapcsolatok kialakításában és fenntartásában is játszottak, játszanak a mai napig szerepet.
Cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk.
Források:
