Mindenki, bárki, akárki áldozatául eshet. Robot, multitasking, teljesítménykényszer, sorolhatnánk.. ó, és persze az “elmaradhatatlan” stressz! Gyakorlatilag már nincsen olyan szakma, ahol lépten-nyomon ne találnánk szembe magunkat a munkahelyi kiégés fogalmával, de létezhet jó oldala is? Talán kezdjük az elején…
Először a 70-es években került a figyelem középpontjába, amikor is Herbert Freudenberger, pszichoanalitikus írt a kiégés stressz szindrómáról, amit a stressz hatások következtében létrejött fizikai-szellemi-mentális kimerülésként jellemzett. Akkoriban úgy gondolták, hogy csak a szociális szférában dolgozó embereket érinti a jelenség, de mára pontosan tudjuk, hogy ezek a határok régen elmosódtak, és nem válogat a foglalkozási területek között.
Milyen apropóból kap most megint ekkora figyelmet?
Ugyan számos oldal és hírportál jelentette meg, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést betegségnek minősítette, de ez így nem egészen állja meg a helyét. Ami biztos: idén hivatalosan is elfogadottá vált a 2022-ben hatályba lépő, a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló diagnosztikai kézikönyv átdolgozott, 11. kiadása (a BNO-11), amelyben a burnout alaposabb definíciót kapott. Az egészségügyi problémák sorai közé tartozó kiégés szindróma pontosabb meghatározását egy évtizedek óta zajló szakmai tanácskozás előzte meg. Mostanra a WHO szerint a burnout nem más, mint „sikeresen nem kezelt, krónikus munkahelyi stresszből fakadó szindróma”, és a tünetegyüttes kizárólag munkahelyi jelenség, az élet más területein hivatalosan nem használatos a kifejezés.
A WHO által elfogadott besorolás szerint a kiégésnek három összetevője van:
- az enerváltság vagy kimerültség érzete;
- a munkától való mentális eltávolodás, a munkahellyel kapcsolatos negatív érzések és cinikus hozzáállás megerősödése;
- a csökkenő hatékonyság.
Tévhitek
Szakemberek szerint a kiégést nem egy bizonyos dolog okozza, hanem akár észrevétlen módon, időről időre érnek bennünket negatív hatások. Kialakulása pedig egyénfüggő: néhány hónap, de akár évtizedes folyamat eredménye is lehet. Emellett sok esetben a depresszióval is azonosítják, viszont azzal ellentétben a burnout nem egy veszteségélmény okozta állapot, amely belülről kifelé halad, hanem éppen ellenkezőleg, a külső környezet hat befelé. Nem egyenlő a stressz fogalmával sem, hanem annak eredménye, amely mélyen és hosszan hatott ránk, és amelyet mi és munkáltatónk is figyelmen kívül hagyott.
Miből ismerhetjük fel, hogy baj van? Szakaszoljunk!
A kiégés folyamata jól elkülöníthető szakaszokra osztható. Kezdetben a munkánkért való eltúlzott lelkesedés, mértéktelen túlórázás, bizonyítási kényszer a jellemző. A problémát az jelenti, amikor ez a tűz és teljesítmény csökkenésnek indul, és inspiráló visszajelzések hiányban az érdeklődés is alábbhagy a kollégák és a feladatok iránt. Ezt követi a kimerültség, a munkából való kiábrándultság, majd mivel a korábbi elvárások és az idealizált elképzelések nem egyeznek a valósággal, jön a frusztrációérzés és a csalódottság. Próbálunk még nagyobb erőfeszítéseket tenni, bizonyítani, de magunkról és személyes szükségleteinkről szinte már tudomást sem veszünk. Elhanyagoljuk kapcsolatainkat, csak a munkánknak élünk, holott teljesítményünk egyre kevésbé hatékony. Itt lényegében az utolsó szakaszba is léptünk: az apátia, a közöny, a beszorítottság- és reménytelenségérzés, az állandó feszültség és az intolerancia jellemez bennünket, ezzel együtt pedig egészségügyi problémák és mentális zavarok alakulhatnak ki. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a burnout összefügghet fejfájással, alvás- és emésztési zavarokkal, különféle fertőzések előfordulásával, súlyosabb esetekben alkohol- és drogfüggőséggel, szerencsejátékkal.
Megelőzhető, kezelhető?
Nyilván minden esetben a legjobb terápia a megelőzés, a kezdeti tünetek felismerése és kezelése. Fontos, hogy munkavállalóként jelezzük a vezetőség felé, ha motivációnk, teljesítményünk érezhetően csökkent, nem kapunk elegendő visszajelzést, erkölcsi vagy anyagi elismerést, túl monoton munkavégzés, állandó túlórák, fáradékonyság és elszemélytelenedett emberi kapcsolatok jellemzik mindennapjainkat. Munkaadóként pedig tartsuk szem előtt kollégáink lelki egészségét, fordítsunk kellő figyelmet a (pozitív) visszacsatolásokra, a szakmai tapasztalatcserékre, a változatos feladatok kiosztására, hiszen mindezek elhanyagolása komoly hatással lesznek a vállalkozásokra, a vállalati kultúrára és a tehetséggazdálkodásra.
És hogy létezhet-e jó oldala is a kiégésnek?
Miért ne nézhetnénk pozitívan? Hogy Velez Csaba, pszichológust idézzük: “A kiégés mindig egy lehetőség arra, hogy újrafogalmazzuk a céljainkat és új értelmet találjunk az életünknek. Egy lehetőség, hogy teljesen újra kezdjük.”
