Interjú Szücs Szilviával, az Anyapara blog alapítójával
Amikor azt halljuk, hogy „Szia Anya/Apa, elmentem bulizni a haverokkal!”, akkor azért átfut a gondolatainkban, hogy vajon sikerült-e minden fontos dologról beszélgetnünk velük és hogy azok jól landoltak-e a fiatalok fejében.
A túlzott alkoholfogyasztás (is) egy olyan téma, amiről a fiatalabb korosztállyal nem egyszerű beszélgetést kezdeményezni és a tiltás sem célravezető. Erre próbál megoldást nyújtani a megelőző edukációt középpontba helyező Ésszel-iszom! felelős alkoholfogyasztás program és annak központi eleme, a Badily, és erről a nagyon fontos és kényes témáról beszélgettünk Szücs Szilviával is.
Szücs Szilvia az Anyapara.hu kamasz tematikájú blog alapító-főszerkesztője, egy egykori és egy jelenlegi kamasz édesanyja. Kommunikáció és média, illetve szociológia tanulmányok után mostanra már egy mediátor képzést is elvégzett. Ez természetesen nem független blogjától, amire kattintva már az oldal tetején olvasható a szerkesztőség krédója: “Mi, akik írjuk ezt az oldalt hisszük, hogy kamasszal élni öröm.” Szilvi cikkein és kamasz-szülő mediációs konzultációi során is azért tesz, hogy segítsen minél több szülőnek ráébredni, visszatalálni ehhez az érzéshez, és megélni ezt az örömöt a mindennapokban.
Az Ésszel-iszom! program kérdéseire válaszolva most hasznos gyakorlati tanácsokkal is szolgál arról, hogy hogyan érdemes kezelni a felelős alkoholfogyasztás témakörét a szülő-kamasz viszonyban.
Szilvi három dolgot szögez le a beszélgetés elején:
- Egyrészt, hogy a felelős alkoholfogyasztással kapcsolatos szabályokat a gyermekünkkel együtt, közösen érdemes meghatározni (a szabálykialakítás hogyanjáról és konkrét szabályjavaslatokról is szólunk ebben a cikkben).
- Másrészt szerinte a tiltás egy igen káros berögzülés sok szülőben: többszáz éve érvényes emberi ösztön, hogy amit tiltanak, az annál jobban kell, így pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szeretnének elérni vele. Ráadásul a szülő részéről elvárt alkoholstop szorongást, félelmet kelthet a gyerekben, hazugsághoz vezethet. Szilvi az ésszerű szabályalkotás híve, de hangsúlyozza, hogy a szabályok nem egyenlőek a tiltással, mert az ellentmondásban van a való élettel – a gyerek nem érti, hogy ő miért nem ihat, ha maga körül azt látja, hogy mások fogyasztanak alkoholt.
- Harmadrészt a felelős alkoholfogyasztásra nevelés közvetett módon már évekkel a tényleges fogyasztás előtt elkezdhető. Ahhoz, hogy egy családban kölcsönös bizalmon alapuló rendszer épülhessen ki, nem az alkoholfogyasztás témaköréből szükséges kiindulni, hanem egész odáig érdemes visszamenni, hogy maga a kamaszkor micsoda is pontosan. Bár a felszínen az alkoholfogyasztás van a fókuszban, Szilvi szerint valójában az a központi téma, hogy a kamasz nem tudja még, hogy ő maga hogyan működik – fizikailag, érzelmileg, mentálisan. Egy ilyen érzékeny, épp kialakulóban lévő önismereti folyamatba új tényezőként érkezik az alkoholfogyasztás témája, annak hatása és az egyéni tűrőképesség kérdése.
A gyakorlati tippek sorában az első, hogy érdemes az alkoholfogyasztáshoz kötődő témákat nem “nagy beszélgetés(ek)” formájában megvitatni, hanem beágyazni a hétköznapi helyzetekbe. A bizalomépítést már egész kicsi korban (kisiskolás) el lehet kezdeni, az alkoholfogyasztás említése nélkül. Felső tagozatos gyerek esetén az alkoholfogyasztást (érintőlegesen) bemutató filmek, mesék, korának megfelelő edukációs tartalmakon keresztül lehet információval szolgálni, és megalapozni a mértékletesség és a felelősség értékrendbe, döntéshozatalba való beépülését. Ekkor elindulhat konkrétabb beszélgetés szülő és gyerek között az alkoholról, de ekkorra már megelőzte ezt rengeteg téma, amin keresztül a bizalmat fel tudta építeni a szülő.
Kamasz gyerekkel belekezdeni ebbe a folyamatba Szilvi szerint jóval nehezebb, mert ez eleve az az időszak, amikor a gyerek megkérdőjelezi a szülei döntéseit, és azt a függelmi viszonyt, ami a szülő és közte fennáll. De ez még egyáltalán nem jelenti, hogy lehetetlen küldetés lenne egy kamasszal elkezdeni a bizalmi kapcsolat kiépítését. Ehhez Szilvi javaslata szerint érdemes onnan indulni, hogy a szülő belehelyezkedik a kamasz gondolataiba, testi változások okozta érzelmeibe. A közös beszélgetések során ki kell mondani, hogy fontosnak tartjuk szülőként, hogy meg tudjunk bízni a gyerekben. A bizalom próbája maga az az alkalom, amikor elengedi a szülő a gyerekét szórakozni. Ha működnek, megvalósulnak a bizalom feltételei, és a gyerek úgy érkezik haza az este végén, ahogy abban előzetesen megállapodtak, nagyon fontos szülőként kimondani, hogy “köszönöm, bízom benned”, mert úgy történt, ahogy megbeszéltük. Amire sokan nem gondolnak ebben a témában, az az, hogy a bizalom csakis kölcsönös dolog lehet: a szülőnek ugyanúgy el kell nyernie a gyereke bizalmát. Ezt pedig a saját viselkedésével alapozza meg.
Szilvi szerint kulcsfontosságú a minta, amit a gyerek felé mutat egy szülő – akár tudatosan, akár akaratlanul. Főként Magyarországon, ahol a kultúránk fontos része az alkoholfogyasztás – koccintunk örömünkben, bánatunkban, ünnepekkor, hétköznap, egyedül, társaságban stb. – az ivással közvetetten rengeteg helyzetben találkozik egy gyerek, még jóval azelőtt, hogy ő maga fogyasztana alkoholt.
Épp ezért annyira fontos a mértékletesség és a felelősségtudat megalapozása. Az egyirányú beszélgetés, a direkt tudatosítás Szilvi szerint túl tankönyvi, nem építi a kapcsolatot a való élettel. Ha viszont a gyerek látja, hogy a szülei tudnak mértékkel viszonyulni az alkoholfogyasztáshoz, mondjuk egy baráti koccintás alkalmával, az mintaként azonnal beépül a tudatába. Azt látja már korán, hogy nincs szükség az egyéni tűrőképesség feszegetésére, vagy rohamivásra ahhoz, hogy jól érezze magát valaki. Így, amikor később esetleg buli szituációban a kortársai nyomást gyakorolnak rá az italozás kapcsán, ez a tudatalatti minta fog bekapcsolni – nem mindig persze, de az biztos, hogy beépül a tudatába, és az esetek többségében kihat a viselkedésére, amit otthon lát.
A kortárs csoportok pressziója számos téren előkerülhet. Erre szülőként két módon lehet felkészíteni a gyereket Szilvi meglátásai szerint:
- Egyrészt megtanítani neki, hogy akár barátnak, akár szülőnek, bárkinek mondhat nemet olyan helyzetekben, amikor azt érzi, hogy az a jó döntés.
- Másrészt érdemes lehet nem a szubjektív, érzelmi oldalról megközelíteni a csoportnyomás kérdését, hanem akár objektíven, a testi kapacitás szempontjából: mondjuk el a gyerekünknek, hogy teljesen természetes, hogy a fizikum is befolyásolja a tűrőképességet. Épp ezért az az alkoholmennyiség, ami a barátomnak nem okoz problémát, nekem bizonyulhat már túl soknak, mert mások a testi adottságaim, máshogyan reagál a szervezetem. Nem ciki, ha valaki nem akar (többet) inni.
Szilvi szerint a szabadság mindig együtt jár a felelősséggel. Minél nagyobb szabadságot adok szülőként a gyerekemnek, annál nagyobb felelősséggel kell tudnia azt kezelni – épp ezért nem működik szerinte az a megközelítés, hogy teljes megengedésben menjen a gyerek, és csináljon, amit csak akar. Szilvi azt tapasztalja, és mediátorként is azt vallja, hogy a szabályok központi jelentőséggel bírnak egy család életében (is). Ezek hiányában látszólag azt gondolhatja az ember, hogy egy jófej, megengedő szülő, ezt viszont a gyerek a felszín alatt nem tudja hova tenni. Érdemes világosan lefektetni, hogy mik a szabályok, és mi a következménye a megszegésüknek.
Mindkét félnek szüksége van határokra, szabályokra – és hogy mindezt együtt alakítsák ki, ne pedig egyoldalúan legyenek meghatározva. Ugyanilyen fontos lehet ezeknek a szabályoknak a folyamatos újragondolása, alakítása a gyerek növekedéséhez, életkorához igazodva.
Mivel egy kamasz gyerekkel nem lehet (vagyis semmiképp nem vezet eredményre) erőszakosan beszélgetni (“azt majd én megmondom, mert jobban tudom”), utasításokat ráerőltetni, ezért Szilvi úgy fogalmaz, van néhány olyan szabály, amit szülőként érdemes “feldobni”, átbeszélni közösen, és ezáltal megtanítani.
Saját gyerekeivel is alkalmazta gyakorlatban a következő praktikus szabályokat, irányelveket, tippeket a mértékletes alkoholfogyasztásra nevelés részeként:
- Bulizáskor a gyerek menjen társasággal. Legyen mellette 2-3 barát az este folyamán, akikkel együtt mozognak. Ha valaki rosszul van, segítséget kér bármi miatt, legyen valaki a telefonja gyorshívó listájában – cseréljenek számot egymással, akár a szülőkkel, akikhez tudjanak bizalommal fordulni ilyen esetben. Fontos tudatosítani előre, hogy a segítségkérés, a rosszullét nem ciki dolog, bárkivel előfordulhat, akár alkoholfogyasztástól függetlenül is. Ehhez fűződik a követlező hasznos tipp.
- Igyon mindig vizet is. A hidratálás alapvetően fontos fiziológiás szükségletünk, aminek a jelentősége csak növekedik nyáron, alkoholfogyasztással együtt. Bármelyik szabadtéri vagy zárt szórakozóhelyen, fesztiválon is könnyedén lehet vízhez jutni, tartsák észben ezt is rendeléskor.
- Ha már rendelés: fontos megválogatni, hogy mit iszunk. A mennyiség mellett (fölött) legyen szempont a minőség is. Ezen a téren is kulcsfontosságú a szülők javaslata, az általuk mutatott minta.
A szülő-gyerek viszonyrendszerben kialakított szabályokat érdemes az életkor előrehaladtával újra-újratárgyalni, nemcsak az alkoholfogyasztás kapcsán. Szilvi praxisában is visszatérő jelenség, hogy a 17-18 éves kamasz éli az életét, a szülő pedig sokszor észre sem veszi és leragad ott, hogy még mindig 10-12 éves gyerekként kezeli a kamaszt. Ebből a különbségből rengeteg konfliktus adódik. A konfliktusmentes, felszabadult, bizalmi családi kapcsolat érdekében a szülőnek fontos felvenni azt a fordulatszámot, amin a közel felnőtt gyereke működik.
Szilvi záró tanácsa az, hogy ha a szülő azt érzi, nem akarja már ellenőrizni a gyereket, nem akar nagyobb kontrollt, ráhatást, akkor se engedje ezt el teljesen. Venni kell egy nagy levegőt és megpróbálni átkeretezni a helyzetet, más nézőpontba helyezkedni és a gyerekünkkel együtt közös szabályokat meghatározni. Ezzel tudunk a legtöbbet segíteni a gyermekünknek – biztos értékrendet és alapokat adunk neki a felnőtt életéhez.
